Kedves olvasóim,
Örömmel tudatom veletek, hogy hosszú évek után végre újra megjelenik egy regényem.
Hat év ebből a szempontból végtelen időnek tűnik, el se hiszitek, mennyire vártam már, hogy ismét elhozhassak nektek egy történetet. Ezúttal az eddigi legszemélyesebb anyagomat.
Sokan tudjátok, hogy tavaly nyáron az Egyesült Államokban jártam, hogy ihletet merítsek az útból, és visszataláljak ahhoz a felszabadult és reményekkel teli énemhez, akit valahol az évek során elveszítettem. De hogyan is történt mindez?
A Requiem című könyvem megjelenése után egy spirálba kerültem, aminek hatására több problémával is szembe kellett néznem. Többek között a mély gyász, különféle kapcsolati zsákutcák megfejtése, vagy a covid hozományai is szerepeltek a listámon. Ezáltal egyre inkább elcsendesedtem és falakat építettem magam köré. Talán sokatoknak nem is kell túlmagyaráznom ezeket a helyzeteket.
Amikor felismertem, hogy 180 fokos fordulatra van szükségem, fogtam a hétmérföldes csizmámat és felkerekedtem, hogy meghódítsam Amerikát, mégpedig azzal a rejtett szándékkal, hogy a lelki békém helyreállítására tett kísérletet bemutatva titeket is inspiráljalak arra, hogy nehéz körülmények ellenére se adjátok fel a kiút keresését.
Bár az USA a saját gyerekkori vágyaim hazája, hiszek abban, hogy mindenki őriz a szívében néhány helyet, ami iránt lelkesedik és ahol megnyugvásra lelhet. Hiszem, hogy az amerikai utam egy minta, aminek elemeit ti is alkalmazni tudjátok, bárhová is vigyen az utatok. Ha pedig nektek is Amerika a cél, vagy egyszerűen csak érdekel titeket ez a kultúra, akkor is tartogatok nektek meglepetéseket. A könyvemet szimpla útikönyvként is forgathatjátok majd, ami tele lesz számtalan érdekes, esetenként bizarr történettel.
Az út során végig a táskámban lapult a jegyzetfüzetem. Írtam egy lelátó tetején, egy óriáskeréken ülve, a naplementét bámulva, vagy a sínoldalban pihenve is. A jegyzeteimet a legkülönbözőbb hotelszobákban, az éj leple alatt rendeztem mondatokká, hogy minél több részletet megőrizzek az adott napból. Hiszen a napfelkeltével egy újabb kaland várt. Újabb érzések, újabb tanulságok. Izgatottan várom, hogy olvashassatok ezekről.
Hamarosan jelentkezem még részletekkel, az előrendelési lehetőségekkel, és hogy mikor találkozhattok velem ennek a történetnek a kapcsán.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Tarandus Kiadó csapatának a bizalomért. Nektek pedig végtelenül hálás vagyok, hogy itt vagytok velem.
// Fejléc fotó: Rabloczky Szilvia. Érdekesség, hogy a kitépett füzetlapok az USA-regény jegyzetei.
