Elképesztő az a segítőkészség, amivel találkozom, amikor elmesélem, hogy búcsúzni jöttem az USA-ba.
Az első napomon történt New Yorkban, hogy a Metropolitan Művészeti Múzeum bejáratánál egy biztonsági őrnél érdeklődtem, hogy az épület mely területén találhatók azok a helyek, amiket Treat fotóin látunk.
Az őr sajnálatát fejezte ki, hogy egy haláleset apropóján érkeztem hozzájuk, majd megmutatta a múzeum térképén a keresett állomásokat és azt mondta, a vendége vagyok, akár az egész múzeumot is körbejárhatom ingyen. „Magyar helps magyar” – jelentette ki, amikor megkérdeztem, hogyan hálálhatnám meg mindezt. Akkor derült ki, hogy a felmenői magyarok.
Végtelenül hálás vagyok ezekért a gesztusokért, mert nehéz helyzetben éppen ezek a jószándékú tettek emelnek fel minket, és adnak olyan erőt, ami elég ahhoz, hogy végig kísérjen az adott szituáción. Teljesen más érzés ilyen körülmények között megélni a gyászfolyamatnak ezt a szakaszát, főleg úgy, hogy tudom, Treatnek is hasonló értékei voltak, és ő is ugyanígy segített volna bárkinek.
Így a két történet ezúton is összeér. Én pedig ezt az élményt viszem magammal tovább, és remélem, hogy én is vissza tudok majd adni belőle valamit, jókor jó helyen.
